Jeruzsálem – Címer és egyebek

Rövid megtorpanás után folytatjuk izraeli beszámolóinkat. Amint azt biztosan már érzékeltétek, posztjaink nem időrendi sorrendben követik egymást, hiszen az olyan kiszámítható lenne, mintha mondjuk egy programtervező matematikus, vagy – teszem azt – egy kényszeres technikatanár blogját olvasnátok, amit senkinek sem kívánunk.

Szárnyaljon tehát az alkotó fantázia, és következzék a város, amelyről mindenki tud legalább öt közhelyet mondani – mi is, de nekünk van önbecsülésünk és csak azért sem tesszük. Lássuk tehát a Jeruzsálemet bemutató első posztot, amely mi mással is kezdődhetne, mint

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kanada – Vancouver

British Columbia tartomány fővárosa elég sok szempontból kiemelkedik a kanadai városok közül.

Elsőként természetesen a címert említeném. A két címertartó alak formabontó módon nem angyalokat, griffmadarat vagy szárnyas oroszlánt ábrázol (a roppant gyakorlatias helybéliek szemmel láthatóan nem hisznek ezekben a mesebeli teremtményekben), hanem egy favágót (emlékszünk még a niagarai afférra?), illetve egy halászt. Az európai heraldikusok most biztosan a szívükhöz kapnak és csendes hörgés közepette rábuknak az íróasztalukra, de a vancouveri városatyáknak ez tetszik. Most mit lehet tenni..?

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Vatikán – szimbólumok

A katolikus anyaszentegyház evilági központja nemcsak a művészettörténészek, vallástudósok és agorafóbiások Mekkája (figyelitek ezt az univerzalitásra és megbékélésre való törekvést szimbolizáló játékos metaforát?), hanem az amatőr heraldikusok és vexillológusok is csemegézhetnek az egyházi államban kifüggesztett szimbólumok között. Előre szólok, hogy teológusokkal és vallási elkötelezettekkel elvből nem vitatkozom.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Lengyelország – Gdańsk

El kell ismernünk, hogy blogunkban a köztes-európai térség sajnálatos módon alulreprezentált. Mivel nem szeretnénk azt a tévképzetet erősíteni, mely szerint Csurtusék érzéketlenek a történelmileg determinált regionális elkötelezettséggel szemben, mai posztunkban ezt a jelenséget próbáljuk majd orvosolni. Új kommunikációs offenzívánk első lépése legyen mondjuk a lengyel tengerparti város, Gdańsk, ahol csak T. járt (ő is mindössze három napot töltött ott), ezért színekről, virágokról, felhőkről és hasonlókról nem tudunk beszámolni.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Baku – Fotók és információk

Ha a közép-európai utazót jószerencséje az azeri fővárosba vezeti, be kell vallania, hogy poggyászában (amit mondjuk a Lufthansa 48 órás késéssel kézbesít és utána magától egy „Bocs, ezt elszúrtuk!”-ra sem érdemesíti) a feltétlenül szükséges ruházati és más cuccokon kívül óhatatlanul egy jó adag előítéletet is csomagol. Ez a mai poszt (és majd még a továbbiak) arra hivatott, hogy egy határozott mozdulattal eloszlassa ezen prekoncepciók jó részét és felhívja a figyelmet a jövő egyik potenciális turisztikai célpontjára.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Azerbajdzsán – általánosságok

A klasszikus utazási blogok egyik legszembetűnőbb hiányossága, hogy míg – teszem azt – Párizsról vagy Rómáról (esetleg Amszterdamról) posztok ezrei, továbbá fényképek tíz- és százezrei szólnak, az átlagos idegenforgalmi érdeklődés látókörén kívül eső területek méltánytalanul kevés fényt kapnak. A Csurtusblog ilyen szempontból is igyekszik kivételt képezni, s (a még várólistás albán, kubai, brijuni és más posztok mellett) a jövőben egy olyan országgal is változatosabbá teszi kínálatát, amelyről idehaza elég keveset tudunk.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A pozsonyi Szlovák Nemzeti Múzeum

Tavalyi, késő őszi pozsonyi látogatásunk felelevenítésének újabb állomását kezdjük a hajdani Pressburg címerével. Diszkrét dizájn, stilizált háromtornyú vár; visszafogottsága méltó egy olyan városhoz, ahol közel háromszáz éven keresztül koronázták a magyar királyokat. 1919 óta Szlovákia fővárosa, a roppant találó és történelmi ízű Bratislava (szláv testvériség) néven.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Belgium – Antwerpen

Biztosan emlékeztek Ulster zászlajának, illetve címerének történetére (ha nem, sürgősen tessék utánaolvasni itt.)

Nos, az antwerpeni sztori majdnem ilyen mulatságos: állítólag a várost átszelő folyónál élt egy óriás, aki a helyi Illetékhivatalnál (vagy APEH-nél) dolgozott. Az ő feladata volt gázlópénzt szedni mindazoktól, akik át akartak kelni a helyi folyón, a Scheldt-en.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Románia – Vajdahunyad vára

Vajdahunyad vára mindenkinek ismerős lehet, aki – akár csak egyszer – sétát tett a budapesti Városligetben.

Tudjuk, hogy olvasóink tájékozottságánál csak általános műveltségük nagyobb, ezért – tényleg csak az együttkacagás miatt – röviden említjük meg azon budapesti turista esetét, aki a Hunyad megyei Vajdahunyadon járva ezekkel a szavakkal csodálkozott rá a föléje tornyosuló középkori építményre: jé, majdnem olyan szép, mint az eredeti!

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Albánia – bevezető

Albánia mindig is piszkálta Csurtusék fantáziáját. Eddig négy posztban meséltünk nektek ottani élményeinkről, de rájöttünk, hogy egy igazi, alapos bevezetővel még adósok vagyunk. Ahogyan az látszik, a kronológia nem mindig az erősségünk: az ország-felvezető csak most következik, de ez ne zavarjon meg senkit.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Bretagne 1.0

A gallok országára tényleg nem lehet ráfogni, hogy unalmas vagy egysíkú lenne; van itt minden, mint a végvári búcsúban: Azúrpart, Mont Blanc, elzászi fehérbor (még akkor is, ha ez annyira francia, mint amennyire a székely köménypálinka román), aztán ott van Párizs, a pár poszttal előbb már említett Mont Saint-Michel, hogy a Loire völgyének mézesmázos kastélyairól vagy a lyoni pályaudvar férfivécéjének piszoárjáról ne is beszéljünk.

Mindezektől függetlenül, a 23 történelmi francia tartomány közül személyes kedvencem Bretagne (ezt Normandia követi, róla talán majd később).

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Baszkföld – szimbólumok

Nekünk, magyaroknak nem kell különösebben magyarázni, milyen érzés apró nyelvi szigetként létezni egy minden részletében idegen lingvisztikai környezetben. Végigszopva ezeregyszáz évet az indoeurópai nyelvcsalád három nagy ágának, a szlávnak, a germánnak és az újlatinnak az ütközőzónájában, csakis rokonszenvvel tudjuk szemlélni az ilyen szempontból hozzánk hasonló nációkat, még akkor is, ha köztünk és köztük a (remélhetőleg kölcsönös) szimpátián túl semmi közös nincs (a Szíriuszt meg a speckó DNS-spirálokat most talán hagyjuk).

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Amszterdam – címer és vizelés

Az osztrák irányultságú heraldikusok joggal akadhatnak fenn Amszterdam címerének megpillantásakor, hiszen a pajzs tetején látható királyi fejfedő Ausztria császári koronája. Nincs ebben semmi meglepő; a 15. század végén Miksa császár engedélyezte használatát, mert igen elégedett volt a város által a német-római birodalom kincstárába befizetett összeggel. Innen is látszik, hogy Amszterdam már akkor is úszott a zsében.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….