Kuba – Palacio de Valle

Cienfuegos főteréről és belvárosáról volt már szó egy előző posztóban, most egy különösen díszes épületet mutatnék meg. Giccsesnek is mondhatnánk, de ez olyan fokon és olyan egységesen csicsás, hogy a mennyiség átmegy minőségbe, és szerintem végeredményben: gyönyörű :)))

A városlátogatás után ide hoztak bennünket ebédelni, mielőtt indultunk volna vissza az északi partra, ezúttal Varaderóba.

Ezekről a szervezett ebédekről nem sok jót tudok elmondani, bár rosszat sem… Általában egy kérdést tettek fel: csirke-, disznó-, marhahúst kér valaki, vagy halat?

Az összes többi összetevő standard volt, úgy mint: rizs feketebabbal, nyers friss zöldségek és/vagy gyümölcs minden ízesítés nélkül (ez külön tányéron, az egész asztaltársaságnak), illetve némi párolt zöldség, dresszinges maroknyi saláta a tányéron.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kuba – Cienfuegos

Bármennyire is kézenfekvőnek tűnt, a települést nem a forradalmár Camilo Cienfuegosról nevezték el. A várost 1819-ben alapították, és az akkori kubai főkormányzó José Cienfuegos volt. Na, róla kapta a nevét.

Camilo neve egyébként majdnem a nagy idolokéval azonos szinten van benne ma is a kubai köztudatban: aki idelátogat, biztosan megtanul néhány nevet még akkor is, ha azelőtt sohasem hallott róluk (bár ez némelyikük esetében lehetetlen). Ilyen Fidel Castro, Che Guevara, José Martí vagy Camilo Cienfuegos.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kuba – Az amarillók

Mivel az egyik barátomtól hallottam, hogy cimboráival Kubába készül, elővettem a feljegyzéseimet és a több száz fotót, amit ott készítettünk, s megpróbáltam olyan hasznosítható tanácsokat összeszedni, amelyek segíthetik őket a kinti hetek alatt. Így futottam rá az amarillókra, akikről feltétlenül beszélnünk kell.

Bolygónknak elég kevés olyan országa van, melynek nemzetgazdasága képes volt egy olyan szakmát (foglalkozást) produkálni, amire más államokban nincs példa. Pékek, fodrászok vagy mérlegképes könyvelők mindenhol vannak, orvosokról, tanárokról és politológusokról nem is beszélve, de főállású állami autóstoppszervezőkről Kubán kívül sehonnan nem érkezett hír.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kuba – Gyerekek

Kuba sokak képzeletében (nem utolsósorban az amerikai propagandának köszönhetően) a mai napig úgy él, mint a földi pokol egyik különösen visszataszító bugyra, ahol a turisták számára mesterségesen létrehozott, all incusive ellátást biztosító szállodai enklávék világán kívül csak fájdalom, nyomor és rettegés uralkodik. Elismerjük, hogy a kint töltött kilenc nap alatt alatt nem váltunk szakértőkké, de azt kell mondanunk, hogy benyomásaink nem kifejezetten ezt a szomorú képet erősítik. Olvasóink biztosan elhiszik nekünk, hogy nem vagyunk a castrói gépezet fizetett ügynökei, de a kétségkívül sanyarú helyzetet árnyalandó most bemutatunk egy-két képet (és tényt), ami kifejezetten a szigetország kommunista vívmányai közé tartozik. Vegyük például a gyerekek helyzetét.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kuba – Pénz, pénz, pénz

Amikor az ember külföldre készül, a turisztikai és gasztronómiai érdekességek mellett nem árt, ha képbe kerül az ottani fizetőeszközök, valamint azok használata vonatkozásában, és az is jól jön, ha – teszem azt – a helyi árak és (miért ne?) a bérek alakulásáról meg az életszínvonalról is van némi fogalma.

A kubai bevezető poszt után mai írásunkban a fenti területet járjuk körül, természetesen Kubára vetítve.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kuba – régi autók

Gondolom, mindenki egyetért azzal, hogy kubai élménybeszámoló nehezen képzelhető el a legendás, több évtizedes autókat legalább egy villanás erejéig bemutató poszt nélkül. Mostani cikkünkben fejet hajtunk a kubai emberek találékonysága és életrevalósága előtt; szerintünk ők azok, akik egy csavarhúzó, egy kalapács és pár százas szög segítségével képesek lennének tengeralattjárót fabrikálni bármelyik kávéfőzőből.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kuba – bevezető

Egy kis lustálkodás után újabb, itt eddig még nem szerepelt ország szubjektív bemutatása, újabb személyes élmények és vélemények megosztása következik a csurtusblog olvasóival. Október közepén a szocialista világforradalom utolsó bástyáinak egyikében jártunk. Szöveggel és képekkel azon leszünk, hogy (az információkat óvatosan csepegtetve) minél többetek figyelmét felhívjuk a Karib-tenger legnagyobb, a jelenleginél sokkal jobb sorsa érdemes szigetére.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….