A vajdahunyadi kút legendája

Természetesen Vajdahunyad várához is kapcsolódik egy-két legenda; ezek közül ma a várudvaron látható kút köré font történetet meséljük el nektek. Persze garancia nincs, hogy minden száz százalékig úgy történt volna, ahogyan itt alant olvashatjátok, de a lényeg változatlan. Na meg a szájhagyományban pont az a szép, hogy nem dogmák és axiómák felsorolása; sok ilyen, betonba öntöttnek kikiáltott okosságot ismerünk és (ami bennünket illet) nem nagyon szeretjük őket…

Na de hagyjuk az unalmas bölcselkedést és lássuk inkább a mesét:

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Románia – Vajdahunyad vára

Vajdahunyad vára mindenkinek ismerős lehet, aki – akár csak egyszer – sétát tett a budapesti Városligetben.

Tudjuk, hogy olvasóink tájékozottságánál csak általános műveltségük nagyobb, ezért – tényleg csak az együttkacagás miatt – röviden említjük meg azon budapesti turista esetét, aki a Hunyad megyei Vajdahunyadon járva ezekkel a szavakkal csodálkozott rá a föléje tornyosuló középkori építményre: jé, majdnem olyan szép, mint az eredeti!

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A krakkói sárkány legendája

Krakkói beszámoló-sorozatunk következő állomása egy történeti visszatekintés lesz a város vélelmezett alapításáról és alapítójáról, arról az elsőgenerációs arisztokratáról, akiről elöljáróban még annyit, hogy – bizonyos hírek szerint – még egy huszonegyedik századi magyar polgármestert is megihletett, amikor ennek 1980-ban fedőnevet kellett választania.

A krakkói odaút után következzék tehát Krakus herceg története kicsiknek és nagyobbaknak.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Krakkó – út oda

Csurtusék a tavaly elhatározták, hogy a csillagászati tavasz első napjait a szomszédos (jaj-jaj, bocsánat, elnézést szlovák szövetségeseinktől), szóval a baráti Lengyelország egykori fővárosában, Krakkóban töltik, s ha már úgyis ott járnak, élményeiket – ahogyan azt megszokhattátok – megosztják veletek. Eredetileg úgy tervezték, hogy nagyokat sétálnak a híres Óvárosban, arcukat megfürdetik a ragyogó napsütésben és mindenféle árnyékoló szűrőt lesznek kénytelenek használni fotózás közben a vakító, mindenhonnan visszatükröződő napsugarak ellen.

Hát, nem pontosan így történt, de attól még kattintsatok a „tovább”-ra itt lent.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Albánia – bevezető

Albánia mindig is piszkálta Csurtusék fantáziáját. Eddig négy posztban meséltünk nektek ottani élményeinkről, de rájöttünk, hogy egy igazi, alapos bevezetővel még adósok vagyunk. Ahogyan az látszik, a kronológia nem mindig az erősségünk: az ország-felvezető csak most következik, de ez ne zavarjon meg senkit.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Brijuni – horror a szállodában

A Brijuniról szóló bevezető posztunkban már említettük, hogy a sziget igencsak bővelkedik állatokban: szarvasok, fácánok, pávák élnek ott háborítatlanul, hogy a halakról meg a torkuk szakadtából csicsergő énekesmadarakról ne is beszéljünk.

Mai írásunkban a kis isztriai állathatározó újabb fejezetét tárjuk elétek, megspékelve egy olyan találkozással, amely méltán pályázhat a Csurtusék mindeddig legmegrázóbb állatos élménye címre.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Írország – Ulster

Hadd fárasszam pár mondat ír történelemmel és heraldikával a Nagyérdeműt.

Azt ugye mindenki tudja, hogy a Zöld Szigetnek négy történelmi tartománya van. Mivel az írek már évszázadokkal a Guinness sör megszületése előtt is rendkívüli módon gyakorlatiasak voltak, a négy fő égtáj szerint regionalizálták hazájukat: Leinster a keleti (zöld alapon arany hárfa), Munster a déli (azúr alapon három aranykorona), Connacht a nyugati (a sasos-kardos osztott rész), míg Ulster az északi régió volt (róla írunk ma).

Valaha volt egy ötödik is (Meath), de ezt Leinster bekebelezte, vele most nem foglalkozunk.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Bretagne 1.0

A gallok országára tényleg nem lehet ráfogni, hogy unalmas vagy egysíkú lenne; van itt minden, mint a végvári búcsúban: Azúrpart, Mont Blanc, elzászi fehérbor (még akkor is, ha ez annyira francia, mint amennyire a székely köménypálinka román), aztán ott van Párizs, a pár poszttal előbb már említett Mont Saint-Michel, hogy a Loire völgyének mézesmázos kastélyairól vagy a lyoni pályaudvar férfivécéjének piszoárjáról ne is beszéljünk.

Mindezektől függetlenül, a 23 történelmi francia tartomány közül személyes kedvencem Bretagne (ezt Normandia követi, róla talán majd később).

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Albánia – Syri i Kaltër

Bolyongásaik során Csurtusék már találkoztak egy-két folyóval, patakkal, tóval és forrással, de viszonylag rövid tanakodást követően egyhangúlag (egészen pontosan 2:0 arányban) megszavazták, hogy a dél-albániai Syri i Kaltër (Kék Szem) ott tanyázik az élmezőnyben, s ezen a helyezésen még a környéken fellelhető több köbméternyi szemét sem tud rontani.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A Mont Saint-Michel

Következő állomásunk a breton-normand határon elterülő Szent Mihály-hegy (Mont Saint-Michel), egy olyan látnivaló, amely a turistacsalogató érdekességekkel amúgy is jól eleresztett Franciaországba látogatóknak – szerintünk – kötelező kéne legyen.

De – számomra érthetetlen módon – nem az. Utánanéztem, és a francia büntető törvénykönyvben a mai napig nem szerepel a “Mont Saint-Michel meglátogatásának elmulasztása” nevezetű tényállás, pedig minimum a szándékos alakzatát bele kéne venni.

No, csapjunk a lecsóba.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kanada – Niagara

Egy poszt erejéig hagyjuk itt a jó öreg Európát, és vessük vigyázó szemeinket ismét a juharsziruppal folyó Kánaán felé.

Az összesen 8900 kilométeres, “a világ leghosszabb nem őrzött” határának nevezett Kanada-USA vonalon elterülő vízesés, illetve a körülötte kialakult idegenforgalmi centrum komoly vonzerőt gyakorol a turistákra (évi 13-14 millió érdeklődőről beszélnek).

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Baku – Szűztorony

Minden önérzetes városnak megvan a maga építészeti szimbóluma, s Baku ilyen szempontból sem kivétel. Rómának a Colosseum, Párizsnak az Eiffel-torony, New Yorknak az Ikertornyok (bocs, ez már sajnos nem aktuális), az azeri fővárosnak a Szűzgarázs, akarom mondani a Szűztorony a jelképe.

Nézzük meg közelebbről ezt a furcsa, már-már titokzatos építményt.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Liechtenstein

Hogy mit lehet írni erről a törpeállamról egy utazási blogban? Hogy én is használjam a leggyűlöletesebb választ, amit különféle interjúalanyoktól naponta százszor lehet hallani a médiumokban: a kérdés jó.

Elvégre tényleg egy önálló monarchiáról beszélünk, amely tagja ugyan az ENSZ-nek, de például saját pénzneme nincs (a svájci frankot használják), nem rendelkezik saját vasúttársasággal (az Osztrák Államvasutak szolgálják ki a biztosan egekbe szökő igényeket mind a kilenc és fél kilométernyi szakaszon), sőt, ami még borzasztóbb, focicsapatai is a svájci második ligában játszanak.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kijev – Csernobil Múzeum

A blogunk olvasói által megszokott kedélyes, tréfálkozó hangnem ideiglenesen (vagy ahogy a tévé- és rádiókommentátorok jelentős hányada mondja: ideglenesen) felfüggesztetik.

Az ok: ebben a posztban a kijevi Csernobil Múzeumban tett látogatásom felelevenítése lesz a téma. Összesen három fotót tudtam készíteni, majd olyan fokú letargia lett úrrá rajtam, hogy a gépet eltettem és csak bámészkodtam tovább. Az elmúlt napok-hetek hírei, a Japánban történt tragédia különösen aktuálissá teszik a témát.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….