Utazás 1981, Chiva

Már nem tudom milyen sorrendben látogattuk meg az üzbég városokat, és hogy közben repültünk-e még (szerintem igen) vagy csak buszoztunk, de most folytassuk Chivával.
Írják Hiva-nak, Xiva-nak és sokféleképpen, én maradok ennél az írásmódnál.
A legemblematikusabb épület az óvárosban kétségtelenül a Kalta Minor (rövid torony) minaret, pontosabban a minaret alapja, merthogy nincs befejezve. Természetesen a tervek szerint ez kellett volna a legmagasabb legyen az egész városban, hogy a tetejéről Bucharáig el lehessen látni…. de az építtető meghalt egy csatában, és a kék torta így maradt.

Chiva egyedülálló abból a szempontból, hogy a “belső város” szinte érintetlen maradt, így megmutatja, milyen lehetett egy ilyen település évszázadokkal ezelőtt. Itt álltak a gazdagok és hatalmasok házai, a mecsetek, minaretek és a medreszék.
Mivel nem tudtunk rákeresni a neten, és más forrás sem igazán akadt, nem voltunk túl felkészültek az utazáskor az iszlám kultúra tekintetében. Volt velünk egy román idegenvezető, aki végig kísért, de nem hagyott mély emlékeket bennem olyan értelemben, hogy sok információt tudott volna átadni. Minden városban kaptunk egy helyi idegenvezetőt is, ők rendesen ismerték a helyi dolgokat és szerintem oroszul mondták a mi idegenvezetőnknek, aki fordított. De az első helyen, ahol elkezdtek medreszék feltűnni, csak franciául beszélő helyi gájd volt, a mi idegenvezetőnk viszont ezt nem tudta fordítani. De volt egy kb. velem egykorú bukaresti srác, aki beszélt franciául, rá voltunk hát bízva az ő tolmácsolására.


És mind mondta, hogy “medressz”. És a franciából kiindulva mi mind azt hittük, ez maitresse, és nem értettük miért mondják minden második épületre, hogy szerető?? Tisztázó kérdések után persze kiderült, hogy a medresze olyan iszlám iskola, ahol bentlakásos rendszerben tanulnak az ifjak, és amely általában egy-egy nagy oktató köré szerveződik. És mind nagyon hasonlóak építészetileg, de azon belül persze nagyon különbözőek is :)
Középen ott van ez a nagy “kapu”, majd kétoldalt pont ugyanaz a forma ismétlődik kicsiben és két szinten. Ez az épület frontja, mögötte sok esetben egy zárt udvar van.
A szimmetriákat nagyon szerették ezek az építészek, és az erős nepsütésben, ami éles kontrasztot hoz létre a napsütötte és az árnyékos részek között, ezek az ismétlődő formák különösen jól mutatnak.

Medresze belső udvara egy pici anyukámmal. Ő 150 cm, ehhez lehet viszonyítani az ajtók magasságát….

A diákok az iskolában laktak, a celláik (szobának nehezen nevezhető kis helyiségek) a teljesen zárt belső udvarról nyíltak körbe-körbe, két szinten.


“A medresze udvarából (lehet az bármelyik városban) az ajtók a kamrákba nyíltak. Egy kamra kb. 6-10 négyzetméter, fényt az ajtó fölötti rácson kap, esetleg egy kis lyukon keresztül az átellenes falon. Az ajtó magassága max. 1,60 méter.”
Az idézet saját magamtól van, és a fenti kép hátoldaláról másoltam ide. Ugyanis a képeket elláttam magyarázatokkal, amelyeket kis gyöngybetűimmel ráírtam a fotók hátára, akkor, amikor még friss volt az élmény. Nem győzök eléggé hálásnak lenni 18 éves önmagamnak :)

Iszlam Hodzsa minaret

A díszítő csempe mindenhol a kék különböző árnyalataiban játszik, a türkizen át a kékeszöldig és rendszerint csak dekoratív motivumok vannak, növények és geometrikus ábrák, az ember- de még az állatábrázolás is tilos volt. Bucharában láttunk kivételt, majd az is érkezik…
A kék a víz színe, és a víz nagyon nagy tiszteletnek örvend ezen a sivatagos tájon!
Taskent főterén, a pártház és egyéb hasonló, hivatalos épületeken az “Éljen a szovjet kommunista párt és a nép” típusú feliratokkal egyenrangú szlogenként szerepelt, hogy “A víz az élet”.
A szökőkutak a városok főterein szintén a gazdagság és a jólét elsődleges szimbólumai.

Ezekben az óvárosokban, Chivában különösen, szűk utcácskák és sikátorok kibogozhatatlan hálója után egyszercsak ott voltál egy nagy (és sivár) téren, ahol egymással szemben állt 2 (máshol akár 3) medresze.
A nagy terek a zöld hiánya miatt voltak sivárok, és azért mert teljesen le vannak kövezve, betonozva. Olyan kővilág, növények nélkül.

Bár a prospektusokban elzengik, hogy mennyire rendben tartja a nagy szovjet az építészeti emlékműveket, hát… Nem rombolták le őket, ez tény, álltak a lábukon, de rájuk fért volna egy kis renoválás, karbantartás. Omladozó falak, törmelék-kő, tégladarabok hevertek mindenfele.

Építészetileg a medreszékhez nagyon hasonló temetkezési helyeket is mutattak, amelyek közül az egyikre hangsúlyozottan felhívták a figyelmünket: ennek a szent helynek a 10 alkalommal való meglátogatása felér egy mekkai zarándoklattal!

Az egytized Mekka szent hely bejárata

Nekem már csak kilenc van hátra!
(Most megpróbáltam a neten utánanézni ennek az egytizednek, és nagy meglepetésemre találtam olyat is, ami egyharmad! Szamarkándban a Shahi-Zinda. És képzeljétek: ott is jártunk! Már ki se ‘tom matekozni hol tartok mekkailag…).

Ennek a helynek az udvarán is gyönyörű kék csempékkel volt díszítve a fal, és körbe-körbe fedett beugrók voltak, ahogy magyarázták: hogy legyen árnyék ahová behúzódni. Az árnyékolókat faragott fa (mondom FA) oszlopok tartották, amelyeknek szemmel láthatólag me sem kottyant az a 2-300 év… Hát ja: páratartalom nulla!

Nem ilyen faragott, hanem csak egyszerű botokat vagy tetőgerenda végeket minden épületben meghagytak, mert így befejezetlennek tűnik, és ez megtéveszti – nem! nem a kóbor apácákat, hanem – a rossz szellemeket, akik így nem költöznek be a féligkész házba.

Chivai utcakép

Az erkölcstelen nők azonban nem úszták meg egy kis becsapással, őket beledobálták egy száraz kútba és megkövezték… :(
Ehhez képest derűsen ücsörgök a kút peremén, ami persze már be van fedve.

Chivában voltunk még bazárban, teázóban és ültem teveháton is, de ez már a következő poszt témája lesz.


Nincs

Nincs hozzászólás.

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.