Utazás 1981, Taskent

Végül aztán sértetlenül odaértünk Taskentbe, és már vittek is a város legnagyobb és legfényűzőbb (Intourist!!) szállodájába, a fantáziadús nevű „Hotel Üzbegisztán”-ba. Ma is áll, de csak 3 csillagos :) Én csillagokra nem emlékszem, szerintem egyáltalán nem alkalmazták akkoriban, vagy én nem vettem róla tudomást, de nekünk akkor és ott ez a luxus újabb állomása volt.

A szálloda egész frontját egy betonból készített rács-féleség borította, mint később megállapítottuk: ez roppant praktikus árnyékoló berendezésként működött.
Szükség is volt rá a 38-40 fokban (szeptembert írtunk….). Légkondira nem emlékszem, hogy volt-e…? A magas hőmérséklet ellenére szinte egyáltalán nem izzadtunk, mert a páratartalom viszon nulla volt, éppen ezért nem érezte az ember annyira elviselhetetlennek a meleget. De ennek megvolt az a veszélye is, hogy simán napszúrást kaptunk…. Rögtön érthetővé vált, miért viselik a kis tübitejkát a helyi erők!

Üldögélés az árnyékban….

Hogy ez az ember miért ül árnyékos helyen, az érthető. De hogy miért ül a földön, az út közepén? Miért nem keresett legalább egy útpadkát vagy járdaszegélyt hogy arra üljön? Rejtély, a mi európai agyunknak. A személyautók kavalkádja mondjuk biztos nem zavarta itt, meg aztán lehet hogy ez egy “sétálóutca” volt a medresszek között…
Lényeg ami lényeg: minden helyi erőnek volt valami a fején, minimum egy ilyen kis szögletes kalpag.

Később pedig már nekünk is, mert ezt lehetett kapni mindenféle kivitelben a boltokban és a piacon: a legegyszerűbb a praktikusan összehajtható és zsebrevágható fajta volt, fekete alapon fehér mintával. Legolcsóbb verzióban fekete vászonra festett, kicsit drágább kivitelben hímzett volt a minta, az alapanyag pedig selyemtől bársonyig terjedt, szóval ebből volt bőséges választék.

Az anyukám a frissen beszerzett fejfedővel

Taskentben is hoztak-vittek bennünket, nem nagyon volt idő és alkalom egyedül kószálni. Mentünk például színházba is, ahol egy nagyon látványos balett előadást láttunk, a Don Quijotét.

A színház épülete emlékszem egészen elkápráztatott bennünket, mert alabástrom csipkékkel volt teleszórva a belső tér, és a kinti oszlopokon is és a boltívek belsejében mindenféle fehér, csipkeszerű kőfaragás volt – a régi képeslap alapján egy sárgás tónusú épületet látunk, de élőben, és a talán megszépítő emlékezetben, ez sokkal fehérebb volt.

Egy el nem küldött képeslapról az is megtudható, hogy a szökőkút előtte viszont mindenféle színekben pompázott :)

Üzbegisztán egyik legfontosabb terméke a gyapot volt, erről aztán sokat mesélt az idegenvezető: hogy milyen csatornarendszert építettek ki a termesztéshez, öntözéshez, hogyan szedik, dolgozzák fel és egyéb szocialista hőstettek és nonpluszultrák.
Állítólag akkoriban nem volt a világon egyetlen olyan hely sem, ahol ilyen hatalmas területen építettek volna ki csatornarendszert az öntözéshez…
A textilipar, ennek megfelelően szintén erős lehetett: azt mindenesetre azonnal észrevettük, hogy egészen egyedi, tarka mintás szöveteket használnak ruhának és a ruhák alatti bugyogóhoz (ez népviseletnek tűnt).
Ilyenben vannak a násznép hölgytagjai ezen az esküvőn (a vőlegényen pedig az elmaradhatatlan tübitejka):

De ugyanilyen mintásak voltak akár az ülőkék huzatjai egy teázóban, vagy az abroszok vagy bármi.

Egy tipikus teázó

Ez a stílusú minta mindenféle színben és nagyon sok variációban volt jelen, és nekem nagyon tettszett (most is), de sajnos méteráruként nem bukkantunk rá. Az egyik Üzbegisztánt bemutató prospektusban is van egy kis reklám ezeknek az anyagoknak és mintáknak. Népviselethez képest egészen modern hatású, nem?

Taskent nem annyira látványos turistaszemmel, de ez nem azért van, mert kisváros lenne (már akkor is 1,7 millió feletti volt a lakosságszám, 130 ezer egyetemistával), hanem azért mert zömében “modern” (értsd szocreál) épületekből áll. Ez részben az 1966-os nagy földrengés eredménye, amely hatalmas pusztítást végzett, és az utána ideérkező 250 ezer (!!) építőmunkás a korszellemnek megfelelő épületekkel pótolta az összedőlteket.
Mint például ezek:

Megmaradt azért pár régebbi épület is a városban, mint pl. a hatalmas Kukeldash Medressz – de ilyenekből (mármint medressz-ből) annyira sokat látunk majd a következő városokban, hogy ezt majd akkor ragoznám. És azt is elárulom majd, ha valakinek hiányérzete lenne, hogy mi az a medressz? (Most csak annyit, hogy NEM szerető :))


Nincs

Nincs hozzászólás.

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.