Baszkföldi bázisunk: Tolosa

Mikor Té előjött az ötlettel, hogy lőjjük be Baszkföldet, mint úticélt, én – jó szokásom szerint – nekiestem a térképeknek.
Egy előző posztból láthattátok, hogy az egész nem olyan nagy terület, így logikusnak látszott kijelölni egy bázist, ahol alszunk, és majd onnan mászkálunk fel s alá.

Erre a célra Tolosa ideálisnak bizonyult.

A térképen kiválasztva a neten olvasgattam utána, mert itthon persze (???) semmilyen Baszkföldre vonatkozó útikönyvet nem kaptam. Franciaországban aztán megvettük a Michelin Le Guide Vert sorozatának vonatkozó kötetét, amely a francia és a spanyol baszk megyéket is bemutatja – nagyon király!!
Amint látható, Tolosa kábé a kiszemelt terület közepén fekszik, nincs messze a fővárostól, a tengerparttól sem, és jó a közlekedése (főút, vasút). Ráadásul egy nagyon kellemes, hangulatos kisváros, folyóparton (Río Oria), naggyon zöld dombok közt, mi kell még?
Ha már itt tartunk, éppenséggel szállás kellett, értelemszerűen. Persze, miután már itthon ilyen profin kinéztem, hogy baszkföldi tartózkodásunk alatt mi bizony itt fogunk lakni pár napig, éppenséggel foglalhattam volna szállást, de nem tettem. “Biztosan lesz tucatnyi kis kedves panzió és hotel a városban!” felkiáltással nagyvonalúan eltekintettem az előzetes foglalástól.

Háááát, tucatnyiról szó sincs; sőt, ha jól számoltam, akkor egy, azaz egy szálloda van a városban. Ezt az egyet viszont azonnal megtaláltuk, volt szabad szoba, kifizethető volt és minden igényt kielégítő. A recepciós csajok roppant segítőkészek és kedvesek voltak: elláttak prospektusokkal, ötletekkel, tanácsokkal, mindezt angolul, egyszóval az Oria Hotel kész főnyereménynek bizonyult.
  A rozsdás vas izé itt felül az egy szobor, méghozzá egy errefelé igen jellemző darab. Van egy híres baszk szobrász, Jorge Oteiza, akinek a művei mind ilyen fémes, rozsdásodó, monumentális darabok. Úgy tűnik, ez másokra is hatással volt, mert többfele láttunk ilyen köztéri szobrokat, s nem csak tőle. Ez az itteni például Nestor Basterrechea “Az eke” c. opusza.

A szállodaszobánk ablakából ez a kellemes látvány tárult elénk:
Hogy a kis park közepén miért van néhány négyzetméternyi konyhakert, arról majd Té rész-le-te-sen beszámol nektek.

A szállodánk 6 percnyi sétára volt a belvárostól, a legjobb útvonal pedig ezen a hangulatos és nagyon tipp-top sétányon/fasoron keresztül vezetett.
Egyébként az egész város patyolattiszta, rendezett és barátságos volt.

A platánfák ilyenszerű megerőszakolását több helyen is láttuk: felnövesztik egy adott magasságra, és csak ott engedik, hogy kinőjenek az ágai, de azok aztán teljesen merőlegesek a törzsre.
Totál ernyőszerű lesz egy-egy ilyen fa, a fasor pedig egy fedett sétányt eredményez. Nagyon praktikus, és jól is néz ki. A fákat minden jel szerint nem viseli meg ez a bánásmód…

Helyenként utcákat is befedtek és itt is felfedeztem, hogy az épületek sarkaira előszeretettel applikálnak valami zárt erkélyszerűséget.
Ilyeneket aztán San Sebastianban tömegével láttunk (az is lesz majd, igen!!!).
Az az érzése az embernek, hogy errefelé nagyon nem szeretik, ha az épületeknek szögletesek a sarkai, tehát lekerekítik :)
A kisváros kétségtelenül legszebb része a folyópart a régi híddal és a piacnak helyet adó oszlopcsarnokkal.

Még mielőtt megkérdeznétek: hát perszehogy!!! megnéztük a piacot, és megmutatjuk nektek is.
Búcsúzóul még egy szép tükröződős kép, és újfent megerősítem: ha autóval érkeztek Baszkföldre, és kell egy hely, ahol tábort verjetek, akkor Tolosa erre ideális. Már csak azért is, mert innen pl. San Sebastianba nagyon olcsón és kényelmesen lehet vonattal menni. Dugók, parkolás, helyek keresgélése…. na ugye?

De előbb megnézzük Tolosa piacát, megbeszéljük mit lehet enni baszkéknál, a megyeszékhely majd csak ezután jön…

Nincs

Nincs hozzászólás.

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.