Kaméliák és egyéb azori gyomok

Ez a poszt a kimeríthetetlen azori természeti szépségek megzenésítésének folytatása, és bizonyos szempontból az előző zöldposzt folytatása is, de itt már egyéb színek is megjelennek majd.

Nektek mi jut eszetekbe, ha azt halljátok, hogy “kamélia”? Nekem, bevallom, a kaméliás hölgy. Akinek a virágját valami margaréta-szerűségnek képzeltem – mindeddig.
De most már, hogy voltam az azori-szigeteki Furnas-ban, és végignéztem a Terra Nostra Park kamélia-gyűjteményét, úgy érzem ki vagyok kupálva kaméliaügyileg.
Tőletek sem akarom megtagadni ezt az érzést.

A kaméliák egy népes család, usque 100 taggal, de ebből mi most egy alfajra koncentrálunk csupán: a japán kaméliára, ugyanis ez az, amely a virágai miatt vált híressé.
A virágok leginkább a rózsához hasonlítanak, csak laposabbak és némelyikük  szabályosabb, és sűrűbben vannak a szirmaik.

No meg nem szúrós száron nőnek, hanem egészen naggyá fejlődő bokrokon, és nem is olyan sűrűn mint a rózsák egy megszokott rózsabokron.

És nem illatoznak, viszont természetesen ezekből is kinemesítettek millió fajtát, és nem ritka, hogy a nemesítő ezt nagyvonalúan saját magáról nevezte el :)

Apropó, név! Azt várná az ember, hogy egy ilyen, nagyon is nőies virágnak a neve valami  nőies dologból eredezik, hiszen nem elrugaszkodott ötlet Kamillára, vagy akár kámeára asszociálni a hallatán – de nem!
Képzeljétek, Linné állítólag a cseh Georg Josef Kamel botanikusról, ergo egy pasiról nevezte el :(

Vigasztalódjatok a látvánnyal…

Egyéni véleményem, hogy néha a kamélia virága, közelről szemlélve szebb (szabályosabb) tud lenni, mint a rózsa, de a bokor maga nem annyira látványos, mert kevesebb rajta a virág, ritkásabb, no meg az elnyíltak is rontják az összképet.

A címben egyéb “gyomokat” is ígértem, ami úgy értendő, hogy hasonlóan nemes virágok, az itthon drága cserepes növényként ismert fajtákból, gazként tenyésznek a sziget útmenti árkaiban.

Itt van mindjárt az egyik, amelyből van nekünk otthon cserépben, és nagy szenzáció amikor évente egyszer, januárban, kivirágzik.

A clivia Sao Miguelen nem tudom hányszor és meddig virágzik, de nem kell hozzá kertész, sem locsolás, sem táp, köszöni jól megvan az út szélén is.

Ugyanez a helyzet a kálával, és az itt őshonos fehér liliomfajtával.

A bugainvilleák is vadul nőnek mindenfele, főleg ez a ciklámen színű. Ha nem nyesik formára, akkor egy aránylag csupasz bokor lesz, közepesen sok virággal.

Na, most pont egy olyat mutattam, ami épp sűrűn tele volt virágokkal, de ezt is egy elhagyatott sáros kis ösvény mellett találtam, ahol csak úgy nőtt bele a világba.
Lehet ritkásabb virágú is a bokor, de még olyankor is szemet gyönyörködtető – pláne ha a hátteret adó tájat is figyelembe vesszük :)
Ezek az azoriak viszont képesek az út menti bokrokat is formára igazítani, akkor ilyen sövény lesz belőle:

Van egy kardvirághoz hasonló, szintén ciklámen színű virág, ami olyan magasra is megnő, mint én, és mindenhol előbukkan, na azt is nagyon szerettem.

 És még hosszan sorolhatnám és mutathatnám, hogy ez is szép volt, meg ez is, és legszívesebben mind megmutatnám – de Té le fogja harapni a fejemet, hogy már megint teleraktam képpel a posztot…
Azért még egyet a végére: van rajta ‘azul’ színű tenger, rózsaszín virág és sok zöld is, vagyis valódi az azori fíling.

Ígérem, most már gyakrabban jelentkezem majd, de hogy kevés kép lesz a posztokban, ellenben rengeteg történelmi adat, na, ezt nem ígérem!!

10 hozzászólás

 1. gloriamundi — 2013-11-18 10:30 

Portóban is rengeteg kaméliabokor van, és ha esik az eső, elég bosszantó, h folyton rothadó virágokon kell taposni :) Télen nagyban virágoznak, tényleg nem annyira látványosak, mint a rózsabokrok. Kicsit furcsa lehet egy portugálnak, hogy mit kell akkora hűhót csapni egy francia regényben egy ennyire hétköznapi virágnak :)
Nem baj, ha sok a kép, ez a te stílusod, ne hagyd magad :)

 2. csuri — 2013-11-18 11:49 

@gloriamundi: A rengeteg fénykép ellenére nem nagyon van olyan, ami az az igazán szabályos, már-már mértanilag megtervezett fajta, szerintem attól lett híres hogy ilyen is létezik. De amint a zábrák mutatják, van fodros-bodros szertelen is, ezek életszerűbbek :)

 3. becsuszoszereles1k — 2013-11-18 12:17 

“…de hogy kevés kép lesz a posztokban, ellenben rengeteg történelmi adat, na, ezt nem ígérem!!” – Eljen!
Mert elsosorban latni szeretnenk, amit azokon a helyeken lattatok, amerre utaztatok, es megosztotok a blogon – ha meg eleve latvanyrol van szo….!:)

A leghetkoznapibb virag szepsege is csoda – olyan helyen es olyan kornyezetben pedig, amit tobbsegunk alighanem soha nem pillanthat meg, meg kulonlegesebbe teszi az elmenyt.

Karl Linné, (1707-1778) csak nem agglegeny volt, hogy ennyire belefeledkezett a tudomanyossagba?:))
[Nem, latom, volt felesege (es gyermekei is), bar 1733-ban ismerkedtek meg, 1735-ben jegyezte el, es 1739-ben vette felesegul…]

Jellemzo lehet ra ez az adat is: “…amikor beiratkozott a lundi egyetemre, családnevet választott magának, mégpedig a házuk udvarán álló hatalmas hársfa svéd nevét (lind) latinosítva Linnaeus lett.”[wiki]:))

Jozef Kamel (1661-1706), jezsuita szerzetes, botanikus egy virágot hozott valahonnan Távol-Keletről. Linné nevezte el az emlekere kaméliának. – Hat, igy mar tenyleg jogos!:)
Van itt meg ket erdekesseg: Linne egy evvel Kamel halala utan szuletett; es hogy a kamelia eredendoen egy Tavol-keleti virag – szoval nem csak neveben, ‘japan kamelia’, mint gondoltam!

 4. csuri — 2013-11-18 13:06 

@becsuszoszereles1k: Távol keleti hát, mint a tea is. Ugyanis a tea is kamélia, camelia sinensis, és jelentem a levelei (mármint a teacserje levelei) nagyon is hasonlítanak a rózsás-fajta kaméliabokor leveleire.

 5. becsuszoszereles1k — 2013-11-19 02:33 

@csuri: Kulon koszonet ezert az adatert! Mert itt doltem sajat “dugamba” – az eletben nem jutott eszembe, hogy utana nezzek a tea eredetenek vagy tudomanyos nevenek!:)

 6. csuri — 2013-11-20 10:01 

@becsuszoszereles1k: Lesz teás poszt is, mert jártunk “teagyárban”, kettőben is Sao Miguelen, és láttunk teaültetvényt.
Olyan zöld teát hoztam onnan, hogy az valami csoda!
Jövő hétre remélem összehozom ezt a posztot is, és ott majd kicsit utánajárok a teás dolgoknak.

 7. becsuszoszereles1k — 2013-11-20 13:20 

@csuri: Az a nagy ka’r, hogy a teadat nem tudjuk megkostolni!:)
De a teaposztot kivancsian varom!:)

Ebben a pillanatban erkezett meg a konteokonyv!:)) Koszonom szepen neked is – ugy is mint a konyv legelso szavanak!:))

 8. csuri — 2013-11-21 14:48 

@becsuszoszereles1k: Örülök, hogy megkaptad a könyvet! Az az első szó engem lepett meg a legjobban, mert nem tudtam róla, és csak akkor láttam én is, amikor az első könyvet kézbe vettem :)
A teából pedig pici mintát tudok küldeni levélben, elvégre azért még van posta azokhoz a dolgokhoz, amelyek nem küldhetők el neten :)
T. biztos tudja a címedet.

 9. becsuszoszereles1k — 2013-11-21 19:05 

@csuri:
Ez tobb mint kedves Reszedrol! Kicsit zavarban vagyok!:)
Szeretettel fogadom, ha kuldesz, es az egeszsegedre fogom elkortyolni!:)

A konyv elso szavahoz: boldogsagot kivanok, es sok kozos sikert!:)

 10. becsuszoszereles1k — 2013-12-13 10:28 

Ezt talaltam tegnap a neten:
“Európa legritkább orchideafaját újra felfedezték az Azori-szigetek egy vulkáni gerincén – jelentették be kutatók.”
http://www.vjm.hu/tudor/kulonleges-viragra-bukkantak/12820/

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.