Kuba – Gyerekek

Kuba sokak képzeletében (nem utolsósorban az amerikai propagandának köszönhetően) a mai napig úgy él, mint a földi pokol egyik különösen visszataszító bugyra, ahol a turisták számára mesterségesen létrehozott, all incusive ellátást biztosító szállodai enklávék világán kívül csak fájdalom, nyomor és rettegés uralkodik. Elismerjük, hogy a kint töltött kilenc nap alatt alatt nem váltunk szakértőkké, de azt kell mondanunk, hogy benyomásaink nem kifejezetten ezt a szomorú képet erősítik. Olvasóink biztosan elhiszik nekünk, hogy nem vagyunk a castrói gépezet fizetett ügynökei, de a kétségkívül sanyarú helyzetet árnyalandó most bemutatunk egy-két képet (és tényt), ami kifejezetten a szigetország kommunista vívmányai közé tartozik. Vegyük például a gyerekek helyzetét.

A kisiskolás korosztály a világon sehol sem arról híres, hogy különösebben fogékony lenne a nagypolitikára. Az ideológiai konfrontációk meglehetősen kívül esnek a 6-12 évesek érdeklődési körén, s (véleményem szerint) egy pohár iskolatej, vagy egy grund, ahol órák után focizni lehet, sokkal jobban befolyásolja a gyerekek komfortérzetét, mint az, hogy – követendő példaként – melyik szakállas bácsi képe van kirakva az osztályterem falára.

Nem akarom elbagatellizálni a korai indoktrináció veszélyét, de tisztelettel azért arra emlékeztetném kétkedő olvasóinkat, hogy a (véres vagy bársonyos) demokratikus forradalmak vezetői általában a fordulatot megelőző rezsim iskoláiba jártak. A szkeptikusok nézzenek csak körül: ha fenntartások nélkül igaz lenne az a tétel, hogy a kommunista/szocialista rendszerek már az általános iskolában végérvényesen és visszafordíthatatlanul megmérgezik a gyerekek lelkét, akkor az egykori Vasfüggöny innenső oldalán még ma is ahhoz a dúsbajszú (vagy kecskeszakállas) figurához intéznénk napi fohászunkat.

Na, ennyit az elmélet és a gyakorlat dialektikus kapcsolatáról. Lássunk akkor most pár olyan adatot, amelyet nem azok a gonosz havannai cenzorok és kommunista pribékeik tártak a világ elé, hanem az UNESCO száraz, független szakértők által összeállított statisztikái tartalmaznak a kubai köznevelési rendszerről, még pontosabban az általános iskolai oktatásról. A képeket mi készítettük.

A kubai kisiskolások pontosan olyanok, mint a világ összes többi (emberi körülmények között élő) kisiskolása: az utcán jó sokat (és jó hangosan) nevetnek, lökdösik egymást, átugrálnak a tócsákon, s demonstratíve nem törődnek azzal, hogy az egyenruhájuk milyen disznó mód fog kinézni, amikor hazaérnek.

Egyenruha. Igen, Kubában iskolai egyenruha van, melynek szerves tartozéka a kék vagy vörös nyakkendő (6-8 éves kisdobosok, illetve 9-13 éves úttörők, akik mindannyian a José Martíról elnevezett pionírszövetség tagjai). A teljes egyenruha (két váltás fejenként és évente) teljesen ingyenes, beleértve a négy pár zoknit és az egy pár cipőt is. Ha a gyerek idő előtt szétrúgja (márpedig általában szétrúgja), nagyon kedvezményesen lehet vásárolni egy második pár cipőt.

Ha már ingyenesség: az iskolai oktatás (nem csak az általános iskolai) mindenki számára teljesen ingyenes. És a teljesen szót tessenek tényleg szó szerint érteni. Nem kell fizetni sem a tankönyvekért, sem a munkafüzetekért, de még a ceruzáért és a radírgumiért sem. Persze ha valakinek nem felel meg a kincstári cerka vagy füzet (állítólag elég szar minőségű), vehet sajátot, ugyancsak kedvezményesen. Minden általános iskolás naponta kétszer kap enni: reggel, az első óra előtt egy szelet kenyeret, valami felvágottat és egy pohár tejet, 11 óra körül pedig joghurtot és egy-két gyümölcsöt: banán, papaya, mangó. Persze ezért sem kell fizetni (ez az úgynevezett merienda escolar, vagyis a kötelező iskolai ellátás). Ha a srác napközis (vagyis nem megy haza délben – ez az iskolások 80%-ára igaz), akkor teljes meleg ebédet is kap, majd a délutáni tanulást követő csendes pihenő után még jár neki egy újabb adag gyümölcs. A teljes napközis ellátásért gyerekenként és havonta (mondom: havonta!) 1 dollárnak megfelelő összegű hozzájárulást kell a szülőknek fizetniük, vagyis egy átlagfizetés 6%-át (mintha idehaza 7 ezer forintért egy hónapig kapna a gyerek naponta ebédet és uzsonnát, ráadásul este hatig-hétig foglalkoznának vele a napköziben). A tanítási szünetekben (vakációk alatt) teljes napközis ellátás van azoknak, akik ezt igénylik (ugyancsak havi egy dollárért). Ott-tartózkodásunk alatt egyetlen kéregető gyereket sem láttunk (felnőttet is kevesebbet, mint mondjuk Párizsban vagy Berlinben), pedig higgyétek el, nem csak Varaderón néztünk körül. Nem tudom, azokat a szeméttelepen turkáló, alultáplált kiskorúakat hol és mikor fotózták, akiket Kuba-ellenes amerikai honlapok egyikén-másikán be szoktak mutatni, de nagyon kíváncsi lennék a válaszra…

Kubában jogszabály van arra, hogy az 1-6 osztályokban a tanulólétszám nem haladhatja meg a 20-at, a 7-9 osztályokban pedig a 25-öt (Kubában az általános iskola kilenc osztályos). A gyakorlat azt mutatja, hogy az alsó tagozaton az átlaglétszám 12-14, a felsőn pedig 16-18. Ha egy gyerek 3 napnál hosszabb ideig hiányzik a suliból (például beteg), az iskola gondoskodik arról, hogy a fő tantárgyakat oktató tanárok házhoz menjenek és átvegyék a lurkóval az új leckéket. Innen is látszik, hogy Kubában nem akkora buli szimulálni.

A hagyományos tantárgyakon kívül olyanok is szerepelnek a listán, mint a kertészkedés, a tisztálkodási ismeretek és a mozgáskultúra (!). Ez utóbbi magyarul a táncot jelenti, úgyhogy legközelebb ne csodálkozzunk, ha istenien rumbázó, mambózó vagy csacsacsázó kubaiakat látunk.

Zárásul két (ugyancsak UNESCO) adat:

A kubaiak születékor várható élettartama 78,3 év (férfiaknál 76,2, nőknél 80,4). Ezek a számok Magyarország esetében 73,4 (férfiak 69,8, nők 77).

Az írni-olvasni tudás sorrendjében Kuba a világelső (a lakosság 99,9%-a folyékonyan ír és olvas anyanyelvén). Magyarország a 16. helyen áll, 99,3%-kal.

Tény viszont, hogy nálunk sokkal több a száz lakosra jutó politikai párt, mobiltelefon és Mónikasó-típusú műsor a tévékben.

Igen, elismerem: most igazságtalan és populista voltam. És nem, nem cserélnék egyetlen kubaival sem, csak azt szerettem volna érzékeltetni, hogy mint minden éremnek, a kubainak is két oldala van.

8 hozzászólás

 1. kszabo — 2012-09-09 20:28 

Az egészségügy sem piskóta. Kubában él a világ 7. legegészségesebb népessége. Gyógyszerembargó hegyek miatt kiszorul a mellékhatás is:)
http://latin-amerika.hu/folyoirat/771-a-latin-amerikai-orvosi-iskola Üdv

 2. kashmir — 2012-09-10 09:49 

mindíg jó kubáról olvasni. csodálatos ország. nagyon remélem, hogy soha nem jön el az a pillanat, amikor ők is “rendszert váltanak” és ezek a boldog emberek újra a gazdag amerikaiak cipőpucolójává degradálódnak és lapostv-ért eladják a szabadságukat.

 3. krampusz — 2012-09-10 12:28 

Jó kis poszt, tetszett.
Annyit azért még szeretnék hozzátenni, hogy egy ÉK-magyarországi (anyagiakban nem bővelkedő!) kisvárosban élek, és korábban mindkét gyerekem (az ovis és az iskolás is) fejenként kb 10ezer Ft-nak megfelelő összegért kapott reggelit, ebédet, uzsonnát + az önkormányzattól ingyen naponta gyümölcsöt és egy pohár tejet. (a kajához járón felül) Mióta megszületett a harmadik, azóta összesen 10 ezerbe kerül a két gyerekre mindez havonta.
Továbbá teljesen ingyen vigyáznak rájuk délután 5-ig, és a tankönyv ebben a városban (már sok-sok éve, képviselők rotációjától függetlenül) mindenkinek ingyen van. Tiszta Kuba!:-)

 4. tiboru — 2012-09-10 12:49 

@krampusz:

Hú, akkor nagyon jó helyen laksz (legalábbis ilyen szempontból…)!

 5. gloriamundi — 2012-09-10 19:58 

@krampusz: Nekem két kicsi gyerekem van, és ők is nagyon kedvezményesen kapnak kaját, alig fizetek 3000 Ft-ot a 2-ért együtt egy hónapban. XI. ker. egyébként, vagyis elég gazdag kerület. Ami nagyon sok, az a cipőköltség, mert azt tényleg szétrúgják :-P
Azért nem lennék az anyák/nagyik helyében, akik az összemocskolt egyenruhákat folyamatosan mossák-vasalják :-) Jó, h abban a melegben kimosod és mindjárt száraz is, de 2 váltás azt jelenti, h mindennap mosni és vasalni kell. Nemtom, milyen profi mosóporok vannak ott, vagy mosószappan.
Amúgy csini ez az egyenruha. :-)

 6. ezustvereb — 2012-09-10 21:21 

Nálunk kb. 7e a két nagy kajája, napi 3x kajával – nagycsaládosként félárat fizetünk. A kicsire elméletileg 7-17 között vigyáznának, ha addig otthagynám, a nagynak 7:50-re kell beérnie, és 8:15-ig van órája.
Kapaszkodj meg, van tánc is, az az ötödik mozgásos óra, minden pénteken. Néptánc – for frííí. Emellett énekórán pl. “ingyé” tanulnak furuglázni.
A tanár nénik ugyan nem jönnek házhoz, de van pl. e-napló, az óvó nénikkel pedig épp most váltottam e-mailt (a gép szerint 21:20 van…).
Egyszóval nálunk sem katasztrofális a helyzet – én a kubaiakat sajnálom, hogy nálunk nincs szénszünet ;)

 7. krampusz — 2012-09-11 10:31 

Néptánc nálunk is van, meg bábozás, meg furulya, (ezek az órarend részei), minden gyereket megtanítanak – megpróbálják legalábbis:-) – úszni (évente minden osztály egy hónapig a városi uszodában tölti a tornaórákat) aki igényli, annak gyógytorna, mindez tök ingyen. Meg rengeteg szakkör, nevetséges (500-1600/hó) összegért.
Oviban van sószoba, gerinckímélő ágy, antiallergén takaró, a szoba tele igényes játékkal, az udvar egy tök szép játszótér, van rajta kis kresz pálya is, gyakran hívnak művészeket, akik a gyerekek nyelvén beszélnek a kicsiknek a műveikről, meghatározott időszakokban ők is használhatják a városi uszodát . Nagyokat sétálnak velük a városban, ha van valami érdekes (karácsonyfát állítottak a főtéren, kiskecskék születtek valamelyiküknél otthon, stb), akkor elmennek és megnézik. Nagycsoportban pedig mindenki választhat kedvére, hogy mi érdekli (zene, élővilág, kreatívkodás, torna, és annak megfelelően, míg a kicsik alszanak, az óvónők hetente 1-2x külön “szakkört” tartanak nekik. Ez mind ingyen. Aztán abból a havi 500 ft-ból, amit csoportpénzként beadunk, (az _szmk_ szedi, mégmielőtt…) egy csomó bábszínházi társulat, zenész ellátogat hozzájuk, nagyokat kirándulnak.
A város tele van jobbnál jobb gyerekprogrammal, a művházban egymásnak adják a kilincset a zenészek, bábosok, a fiaim járnak karatézni, focizni, angolra, (400-800/alkalom, egy doboz cigit se lehetne belőle venni), régebben úsztak, lovagoltak, de azt már megunták :-), télen lehet korizni, nyáron strandolni, most épp duatlon lázban élünk, egy versenyre készülünk, van egy tanárnő a suliban, aki összegyűjti a biciklizni tudó gyerekeket és tök ingyen minden délután edz velük.
A pártok adják egymásnak a városházát, de ez tőlük független, illetve egyik se mer a gyerekeinken spórolni :-)
Bocs az ömlengésért, de ha felvetődik a téma, én mindig ömlengek. (akinek ismerős volt, Rézvirág vagyok más blogokban, csak itt a kezdeti regisztrációnak áldozatul esett a nevem, és épp a krampusszal fenyegettem a büdös kölköket, amikor újra próbálkoztam)
Mert ami jó, azt is el kell mondani, azt gondolom.

 8. tiboru — 2012-09-11 12:18 

Köszönöm a hölgyeknek a hazai vonzatú kiegészítéseket, és teljesen igazat adok Rézvirág-krampusznak, hogy ami jó, azt is el kell mondani! Persze a teljesség kedvéért azért meghallgatnék pár, hátrányosabb térségbeli kisgyerekes anyát is a végekről s az ottani tapasztalatokról…

A posztot végül is azért írtam, hogy rávilágítsak arra: úgy tűnik, Kubában sem a gyerekeken spórolnak (hálistennek – teszem hozzá).

És még egy kiegészítés (ez kimaradt a posztból): a havi egy dolláros befizetés nem mindenkit érint, ott is van nagycsaládos, illetve rászorulós kedvezmény, illetve ingyenesség.

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.