Baku – Szűztorony

Minden önérzetes városnak megvan a maga építészeti szimbóluma, s Baku ilyen szempontból sem kivétel. Rómának a Colosseum, Párizsnak az Eiffel-torony, New Yorknak az Ikertornyok (bocs, ez már sajnos nem aktuális), az azeri fővárosnak a Szűzgarázs, akarom mondani a Szűztorony a jelképe.

Nézzük meg közelebbről ezt a furcsa, már-már titokzatos építményt.

A bakui óváros, az İçərişəhər (kiejtése nagyjából Idzseriseher vagy Icseriseher) szélén áll egy fura kőépítmény (egyfajta bástya), amely a Szűztorony (Qız qalası, kábé Güz galaszü) nevet viseli. A rejtélyes Kelet kapujában vagyunk, úgyhogy senkit ne lepjen meg, ha azt mondom: a sziklára épült tornyot annyi titok övezi, hogy tán még a konteóblogban is helye lenne.

Először azonban ismerkedjünk meg a száraz tényadatokkal.

Képzeljetek el egy alulról felfelé enyhén keskenyedő csonkakúpot, amely kilenc emeletnyi (mintegy 28 méter) magas. A főépítmény az alapjánál 17, csúcsánál 15 méter átmérőjű, elképesztően vastag (5 méteres) falakkal; belsejében csigalépcső vezet a lapos tetőre. A toronyhoz egy (valamivel alacsonyabb, kicsit torz téglalap alakú) kiszögelés is csatlakozik. Építészek szerint ennek a résznek statikailag semmiféle funkciója nincs; itt, ezen az előző rajzon felülnézetből láthatjátok az egész alaprajzát.

Van rajta egy pár (szám szerint kilenc) igen keskeny, lőrészszerű, a tenger felé néző nyílás, máskülönben kompakt mészkőből van az egész. Döbbenes mennyiségű építőanyagot használtak fel hozzá, egyes vélekedések szerint annyit, amelyből az óvárost még egy combos fallal körül lehetett volna keríteni. Ja: a negyedik emelet magasságában van még rajta egy ajtó, amely gyakorlatilag a semmibe, kifelé vezet. Az ajtó melletti falban ráadásul még egy zár nyomait is felfedezték; zár egy 12 méteres magasságban található ajtón..? Érdekes, ugye? A régi azeriek ezek szerint nem mentek a szomszédba egy kis üldözési mániáért.

További értetlenkedésre ad okot, hogy nem lehet tudni, kívülről az épület falának alsó fele miért simább, s miért építettek húsz centis kőgyűrűket a felső részébe?

Amikor felépítették (a legtöbb szakértő a XI. század végére tippel; olyan vélekedés is van, hogy már az első században kész volt, de a bevállalósabb azeri történészek maroknyi csoportja időszámításunk előtt ötszázra teszi a mű születését), közvetlenül a Kaszpi-tenger partján állt, de a talajfeltöltések, a kikötő bővítése és a vízszint-változás miatt azóta körülbelül 300 méterre került a parttól.

A globális felmelegedési elmélet bajnokainak mondom: a Kaszpi-tenger vízszintje emberemlékezet óta ingadozik. A XVII. században például a torony 500 méterre volt a víztől, a XIX.-ben pedig csak 150-re, most meg ismét 300-ra, tehát csak semmi pánik: ennek a jelenségnek nincs túl sok köze se a dezodoros palackokhoz, se a túltenyésztett szarvasmarhák bélgázaihoz.

Hogy mi értelme volt tehát (nyilvánvalóan több éven keresztül tartó, embertelen erőfeszítések árán, minden bizonnyal az építőmunkások folyamatos sztrájkkészültségének fenyegető ányékában) felépíteni a maximum száz-százötven ember és kábé ezek kétheti élelme befogadására alkalmas bástyát, a mai napig nem lehet tudni. Sima megfigyelő- és őrtoronynak nem kellenek öt méter vastag falak, ráadásul az „ablakok” a tenger felé néznek, ahonnan nem igazán lehetett támadásra számítani (a kora középkorban arrafelé maximum halászbárkák zaklatták a tengeri halpopulációt, kaszpi-tengeri kalózokról nem emlékeznek meg a krónikák).

Egy másik teória szerint az ősi iráni zoroasztriánus (zarathusztriánus?) vallás egyik központja volt, s templomként, illetve áldozati bemutatóközpontként működött. Ez az egyház gyakorlatilag tűzimádó volt (ezért is húzták ki a gyufát később az iszlámnál), s papjai munkaköri leírásában az első helyen a szent lángok folyamatos táplálása állt. Azt tudjuk, hogy Azerbajdzsánban soha nem okozott gondot az égethető nyersanyagok beszerzése, tehát ezzel nincs is semmi gond – de minek ekkora felhajtás egy templomhoz? Tűzoltár nyomára meg nem is bukkantak.

A harmadik elmélet egyenesen csillagvizsgálói szerepet vizionál a Szűztoronynak, a negyedik meg kikötői világítótoronyként látja. A kérdés továbbra is az: mi a jó francnak kell akár egy asztronómiai obszervatóriumba, akár egy világítótoronyba annyi követ beépíteni, amelyből egy közepes várkastély is kijönne? Arról meg végképp nem is beszélve, hogy Bakuban és környékén mindkét feladatra lehetne sokkal jobb helyeket is találni (a Szűztoronytól légvonalban délnyugatra mintegy 800-1000 méterre például egy csinos, legalább kétszáz méter magas domb emelkedik, ahol napjainkban az azeri parlament, az azeri állami tévé meg a Nemzeti Temetkezési Emlékhely is található, ismeretlen katonával és az ehhez szervesen kapcsolódó zászlórengeteggel).

Egy depressziós bakui történész morbid megoldást erőltet: Nabijev doktor szerint az ősi időkben a holttesteket vitték fel a bástya lapos tetejére, ahonnan az ég madarai aztán apránként felcsipegették őket. Tetszetős fejtegetés, de vannak apró hibái: például az, hogy Baku környékén a filmekből is jól ismert, hullaevésre szakosodott keselyű ritkább, mint a disznóvágásos kóstoló. Azt meg a bennszülött verebektől és a helyi sirályoktól igazán nem lehet elvárni, hogy olyan tempóban takarítsanak, amilyenben egy mégiscsak több ezres  városban elhaláloznak az emberek. Azt a települési elöljárót pedig megnézném magamnak, amelyik a saját dácsája és a város kereskedelmi kikötője mellé egy ilyen szagos infrastruktúra építését engedélyezi (hogy a korabeli ÁNTSZ-ről ne is beszéljünk).

Végül is a lényeg összefoglalva: senki sem tudja biztosan, hogy mikor és  főleg, hogy milyen célból épült a Szűztorony, pedig rengeteg okos ember törte rajta a fejét. Találgatni lehet a kommentekben, de előtte engedjetek meg az elnevezésről pár tétova mondatot.

Itt is több verzió létezik, s ahogyan az lenni szokott, a szakértők itt is készek elharapni egymás torkát, akárcsak a mikor-és-miért témánál.

Kérlek benneteket, az azeriek erkölcseire vonatkozóan ne vonjatok le messzemenő következtetéseket, de a legkeményebb sztori [csak felnőtteknek!] arról szól, hogy egy régesrégi király megkívánta a saját, még érintetlen lányát, aki kétségbeesésében először egy saját bástyát kért előlegként, majd bemenekült a már felépített toronyba, s miután a vén kujon szó szerint megostromolta az épületet, a szerencsétlen szűz a mélybe vetette magát.

Ennek szoftabb változata a királylány és egy halászlegény beteljesületlen szerelméről szól. A srác ugyanis (egy méretes tokhallal folytatott küzdelemben, más források szerint egy sima viharban) a tengerbe veszett, s kedvese – bánatában – megöngyilkolta magát.

Olyan verzió is van, hogy a tornyot direkt abból a célból építették, hogy támadás esetén a nők (főleg a szüzek) ide meneküljenek, amíg a férfiak kiverik az ellenséget a környékről. Na és az azeri nemzeti büszkeség is megszólalt: azért szűz ez a torony, mert még soha senkinek nem sikerült bevennie.
Akárhogyan is van, a Szűztorony megkerülhetetlen azerbajdzsáni nemzeti szimbólum. Sokáig ennek képe szerepelt például minden azeri bankjegyen (a legújabb tízmanatos hátoldalán is látható, az óváros jobb alsó sarkában), s az első azeri film is ennek egyik legendáját dolgozta fel (még 1924-ben, vagyis a szovjet időkben). Tény, hogy akárki is építette, nem csapta össze: amikor tíz évvel ezelőtt földrengés rázta meg Bakut, a torony érintetlen maradt, míg körülötte minden új épület falai minimum megrepedeztek.

Ha arra jártok, feltétlenül nézzétek meg. Ha másért nem, akkor azért, mert rajta van az UNESCO világörökség-listáján – amin nem csodálkozom.

3 hozzászólás

 1. burqus — 2011-03-23 21:43 

Nagyon jó összefoglaló, köszönet érte!

Csak néhány megjegyzés: Hogy a zoroasztriánusok kihúzták a gyufát az iszlámnál, az poénnak szellemes, de valójában “nem bontja ki a teljes igazságot”. Minthogy a zoroasztriánusok is “a könyv népe” (az Avesztáé), ezért a muszlimok adófizetés mellett őket is békén hagyták. Iránban az arab hódítás óta is folyamatosan gyakorolják vallásukat, és Baku mellett is áll az Atashgah-tűztemplomuk, ahol csak a kommunizmus idején szünetelt a vallásgyakorlás. Épp ma jártam ott, amikor éppen egy zoroasztriánus szertartás folyt, illetve egyes hívők is ki-be jártak imádkozni.

Leila Akhundzade az Azerbajdzsán építészete c. orosz nyelvű nagy összefoglaló művében részletes rajzokkal mutatja be, hogy a torony hosszú időn, akár száz éveken át is gyarapodott több fázisban: magasodott (innen a kívülről, a torony falán is látható kőanyag- és megmunkálásbeli változások), illetve vastagodott különféle köpeny-rétegekkel.

Akhundzade a zoroasztriánus tűz- és halotti torony-funkciót tartja a legvalószínűbbnek, erre utalnak a legfelső részen körben a fal belsejében felfutó tűznyílások is. Az iráni Yazd melletti két zoroasztriánus torony is a Szűz-toronyhoz hasonlóan vaskos. Ha pedig zoroasztriánus volt, akkor minden bizonnyal raktak ki halottakat a tetejére, mint minden más hasonló toronynak: ha nem a dögevők falták fel, akkor kiszáradt vagy elbomlott a levegőn. Akhundzade emellett több rajzot is közöl hipotézisként arra, hogyan teljesíthetett védelmi funkciót is más, kisebb – és mára már eltűnt – épületekkel együtt.

A 11-12. századi Baku védelmi rendszerét illetően egyébként nem lehet a mai állapotból kiindulni, mert az 1306-os földrengés alapjában változtatta meg az öböl földrajzi szerkezetét. A Szűz-toronytól néhány száz méterre délre álló Sabayil-várat, amely jobban kiépített volt, mint a Szűz-torony, egyszerűen elnyelte a tenger. Időnként, amikor visszahúzódik a vízszint, ma is látni a víz alatt; 1940 és 70 között sok darabját felszínre hozták (ma a történeti múzeumban és a Sirvanshar-palotában vannak). Ez a vár tizenöt hasonló (noha nem ilyen nagy) bástyából állt, egy 2008-ban feltárt föld alatti folyosó kötötte össze a Szűz-toronnyal, és ezzel illetve az északabbra, a mai repülőtér környékén ma is álló Mardakan-várral együtt egyetlen védelmi övet alkotott.

 2. tib0ru — 2011-03-24 11:28 

Köszi, szuper kiegészítések és érdekes információk!

 3. mxplanet — 2011-05-17 13:41 

ezt irja a wikipedia:

Another notable structure seen in the tower is a water well of 0.7 metres (2.3 ft) diameter, which is 21 metres (69 ft) deep (its depth is up to the aquifer) that has been discovered at the second floor of the tower. It has an entrance also at the ground level which was discovered by Archaeologist Abbas Islamov during a recent study of the tower. This well has been interpreted as rainwater harvesting structure and the water is said to be clean and fresh (though close to the sea). The ceramic pipe (30 centimetres (12 in) in diameter) plumbing seen running down from the niches of the tower into the well was meant as a supply source. Since the ancient plumbing system is said to be in its original form, it needs to be cleaned and its layout ascertained by further studies to describe the drainage network that was originally built as part of the tower. The ceramics of the plumbing system and the silt deposited in them could also help to fix the age of the tower by using thermo-luminescence technique.[16][17]

Also seen in the tower, between the 2nd floor and the 7th floor, is a gutter of semicircular shape at every floor. It is made of ceramic pipes fitted one above another and joined by lime mortar. The pipes are presumably produced with the potter’s wheel technique. They are 20–25 centimetres (7.9–9.8 in) in diameter with 2.2 centimetres (0.87 in) thick walls and each segment is 40–45 centimetres (16–18 in) long. Similar gutters are seen from the ground floor up to the foundation level but with the four cornered ceramic pipes of 22 centimetres (8.7 in) × 18 centimetres (7.1 in) size, which run outside through the wall.[10]

tehat lehet hogy ez szolgalta a hutest/oltast a tuzezes utan?

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.