Moldova: Mileştii Mici

A Rekordok Könyve tele van haszontalanabbnál haszontalanabb legekkel, amelyeken a hozzánk hasonló fancsali csak ironizálni tudna: a foggal történő kókuszdióhámozás világbajnokától kezdve a legmagasabbra ugró malacokon át a legnagyobbra növesztett körömig mindenről olvashatunk, amit a természet (és az unatkozó humanoidok) csak ki bírnak találni. Vannak azonban olyan rekordok, amelyek olvastán az ember tényleg azt mondja: no, ezt feltétlenül meg kell nézni!

Tudomásom szerint Moldova egyetlen Guinness-kategóriában rúg labdába, de ez elhomályosítja az olyan bornagyhatalmak csillogását, mint Francia-, Spanyol- vagy Olaszország. Igen bizony: itt van a világ legnagyobb borospincéje, ugyanakkor a földkerekség legnagyobb borgyűjteménye. Erről olvashattok most egy kicsit.

Ezen kívül ez a roppant barátságos – és ideiglenesen Románia és Ukrajna közé szorult – ex-szovjet köztársaság elég kevés olyan nemzeti különlegességet tud felmutatni, amire az ember felkapná a fejét, hacsak az itteni 3,3-as korrupciós érzékelési indexet nem tekintjük ennek.

  • Ez az a szám, amely megmutatja, hogy az adott ország lakói szerint társadalmuk mennyire megvesztegethető. A Transparency International 2009-es listáján 185 állam szerepel; az első, vagyis a legkevésbé korrupt – Új-Zéland – 9,4 pontot kapott a maximális tízből, Moldova a 89. helyet csípte meg. Magyarország a büszke 46., pontszámunk 5,1.

De most nem ezzel foglalkozunk, hanem Mileştii Mici-csel (ejtsd: Milestí Mics).

A község 19 kilométerre délre található az ország fővárosától; határában évszázadokig kőbánya működött, s gyakorlatilag az innen kifejtett mészkőből épült fel Kisinyov (úgynevezett moldáv nyelven: Chişinău, oroszul: Кишинёв). 1968-ban a moldovai párt- és állami vezetők úgy döntöttek, hogy több itteni mészkőre az országnak már nincs szüksége, van nekik elég bajuk enélkül is. Ezzel párhuzamosan felvetődött a logikus kérdés: mi a jó francot lehet kezdeni 250 kilométernyi barlangrendszerrel?
Komancs apparátcsikoktól teljesen szokatlan módon logikusan végiggondolták a lehetőségeket: ennyi interkontinentális rakétával vagy politikai fogollyal még a Szovjetunió sem rendelkezett (pedig mindkét versenyszámban aranyéremesélyes volt), földalatti parkolónak meg egy kicsit távol van a kisinyovi üzleti negyedtől. Szóba került még az atombunker-opció, de végül az agrárlobbi (és az alkoholisták) érvei győzedelmeskedtek, s így lett belőle nemzeti borkatakomba.
Ez itt a felszíni két kvázi borkút; az egyik vörösbornak, a másik fehérnek tűnik, de ne dőljetek be a látszatnak, ez csak színezett víz; a borfüggőknek még hosszú-hosszú perceket kell várniuk arra, hogy végre ihassanak.

Ez itt a bejárat. A 40-60 méter mélyen húzódó mészkőjáratok ideális körülményeket teremtenek a borok állagmegóvásához: állandó relatív páratartalom (85-90 százalék), amihez a konstans hőmérséklet (12-14 Celsius) is csatlakozik. A 250 folyókilométernyi (3-10 méter széles és 4-6 méter magas) barlangrendszerből jelenleg mintegy 110-et hasznosítanak; ebből nagyjából 55 kilométernyi van “bepolcozva”, s ezekben a rekeszekben kábé kétmillió palack bor pihen; a több száz óriási hordót (amelyekben ugyancsak az érési folyamat különböző szakaszaiban lévő szőlőlé található) most nem számoljuk.
A pincejáratban az utcák borfajtákról vannak elnevezve, és kizárólag gépkocsival (esetleg kerékpárral) érdemes közlekedni; azt nem sikerült kiderítenem, hogy milyen légelszívó berendezések vannak, de el kell ismernem, hogy a kipufogógáz elég gyorsan eloszlik.

Az itt található palackok 70%-a vörösbort, 20%-a fehéret tartalmaz; a maradék 10% pezsgő, illetve habzóbor.
A falakon néhol még látható az egykori célszerszámok késeinek nyoma, amelyen ma már kiütköznek a nemespenész különböző típusai.
Itt a mélyben van elhelyezve a központi moldovai szeizmológiai megfigyelőállomás is; ennek a ténynek nincs túl sok köze a borhoz (legalábbis mindaddig, amíg a földrengéskutatók kibírják, hogy a több millió liternyi bor közvetlen közelében józanok maradjanak).

A különlegességekről pár szót. Itt van például a Negru de Purcari (vagyis a Purcari-i Fekete). Ez a borfajta háromféle szőlőből készül: a klasszikus Cabernet Sauvignon, a tipikusan moldovai Rara Neagră és a grúz Saperavi fajtákból. A helybéliek nagyon büszkék arra, hogy a Negru de Purcari II. Erzsébet brit uralkodó egyik kedvenc bora; az udvari beszerzők minden tavasszal megjelennek, megízlelik a friss termést és leadják a rendeléseket. A kedvencek kedvence (legalábbis Őfelsége szerint) az 1986-os és az 1990-es évjárat. Ezen a táblán az olvasható, hogy az adott (153. számú) kőrekeszben még 1272 palack 1986-os szüretelésű (és 1997-es palackozású) Negru de Purcari található. Láthatjuk, hogy ez a bor 11 évet töltött hordóban, mielőtt üvegbe került volna. Lévén, hogy egy ilyen palack ára úgy százötven euró körül mozog, nem túl valószínű, hogy ettől fogunk szilveszterkor berúgni. Én a 2003-as évjáratot kóstoltam, és bevallom, hogy nagyon ízlett.
A másik nagy moldáv borbüszkeség a Trandafirul Moldovei, vagyis a Moldova Rózsája. Hát, barátaim, tudtam én, hogy a desszertborok általában édesek, de azt kell mondanom, hogy a Trandafirul Moldovei mellett a hatputtonyos tokaji aszú epesűrítménynek tűnik. Az itt látható, 1986-os szüretelésű 19 éven keresztül érlelődött hordókban, amíg 2005-ben palackozták. Ez se az a kifejezetten proletároknak való ital, hiszen egy ilyen üveg áráért bizony közel egy havi magyar minimálbért kell kicsengetnie annak, aki szereti az erősen cukrozott mézet, enyhe alkoholos utóízzel.
Az ugyancsak földalatti bemutató étteremben természetesen van borkóstoló, s a falakon azon híres személyiségek fotója látható, akik itt az elmúlt években megfordultak. Nemcsak a nemzetközi politika nagyágyúi (mint például Jimmy Carter egykori amerikai elnök), hanem a filmművészet olyan gigászai is meglátogatták a hajdani kőbányát, mint maga Steven Seagal, Az Ember, Akinek Attól Sem Mozdult Egyetlen Arcizma Sem, Hogy Megkóstolta A Trandafirul Moldoveit.
Végezetül a Guinness-elismervény; az ebben olvasható adatok egy részét már túlhaladta az idő, hiszen (mint már említettem) az itteni palackok száma immáron meghaladja a kétmilliót.

Ja, majd’ elfelejtettem: a másfél órás idegenvezetéssel egybekötött borkóstolás egy kis hideg felvágottal, sajttal, dióval 300-600 MDL-be kerül (a megkóstolt borok árának függvényében). Egy moldovai lej (MDL) nagyjából 16 forintot ér, ami rögtön meg is magyarázza, hogy miért nincs túlságosan nagy tolongás a látványosság körül. Különösen igaz ez, ha figyelembe vesszük, hogy Európa legszegényebb országában (igen, Albánia már vagy két éve lehagyta őket…) egy átlagfizetés  (tehát NEM a minimálbér!) havonta úgy 2600-2800 MDL, vagyis 43 ezer forint.

De erről részletesebben talán majd egy másik posztban.

6 hozzászólás

 1. ruba — 2012-04-17 12:04 

Moldováról lesz még bejegyzés? Szívesen olvasnék még róla, az egyik kedvenc országom:)

 2. tiboru — 2012-04-18 12:16 

Ha lesz időm, összeszedem a moldovai (főleg kisinyovi) emlékeimet… Az biztos, hogy készítettem pár száz fotót a városban, úgyhogy képi anyaggal bőségesen el vagyok látva :-)

 3. xanax — 2017-03-27 17:52 

Az alábbi linken egy román nyelvű cikk van a földalatti városról és van egy kb 15 perces videó a pincészetről. Egy gyermek műsor riportere látogat el a mélybe, őt vezetik körbe. A felvétel beszédes, az elmondottak majdnem teljesen egybevágnak az itt leírtakkal.
30 millió üveget tárolnak, érdekes, hogy egy halom híresség itt tárolja a saját borát. Hírességként napjaink vezető politikusait emlegetik név szerint.
A két hölgy, aki az üvegeket forgatja, anya és lánya, több évtizede dolgozik a pincészetben, napjában kb. 30-35.000 üveget forgatnak meg 1/8 körívvel, hogy a tisztulási folyamat tökéletesen végbemenjen.
Az 5:40 lévő üveg bor 1902-ben volt palackozva és 150.000 €-ra becsülik az értékét; nem eladó, mert nemzeti kincsként tartják számon.

http://www.digi24.ro/special/reportaje/reportaj/reportaj-cricova-orasul-subteran-cu-un-milion-de-sticle-de-vin-si-120-de-kilometri-de-strazi-558895

 4. xanax — 2017-03-27 18:00 

Magyarországon több borszaküzletben kerestem Moldáv bort, felhúzott szemöldökön és nagyfokú tanácstalanságon kívül mással nem tudtak szolgálni.

Kb. egy jó éve, érdekes módon, a Tesco-ban találtam rá 2 Moldáv borra, egy vörös és egy rosé félédes borra. A Bostavan pincészet palackozza.
Azóta is rendszeresen elemelem a polcról őket, ha arra járok ;)

 Visszakövetés5. camster.com — 2017-05-15 11:34 

camster.com

Moldova: Mileştii Mici | Csurtusék utaznak

 Visszakövetés6. Proxy Server — 2017-05-24 00:13 

Proxy Server

Moldova: Mileştii Mici | Csurtusék utaznak

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.